paths, prints

cikk

link a cikkre

A gömbvillám természetét a mai napig nem sikerült megfejteni. Ez azzel magyarázható, hogy a gömbvillám ritka jelenség, s nincs semmiféle adat arról, hogy laboratóriumban igazán meggyőzően elő lehetne állítani, így módszeresen nem vizsgálható. Több hipotézist állítottak fel a gömbvillám természetére vonatkozóan, de azt a lehetőséget, amiról ebben a közleményben szó lesz, minden valószínűség szerint még nem tanulmányozták. Az itt következő meggondolásoknak főleg azért érdemes figyelmet szentelni, mert ellenőrzésük pontosan meghatározott irányba tereli a kísérleti kutatásokat.

Én Joszéf és Sara L örök szerelemmel egyesülünk a házasság megbonthatatlan egységében, megfogadjuk, hogy mindhalálig szerelemben élünk, és közös megegyezésben afölött, hogy a csillagok igenis ezüstszögek az égen, attól a ténytől teljességgel függetlenül, hogy van-e feneke a Brodnak, van-e hőmérséklete a fenekének (amennyiben egyáltalában létezik), s esetleg és netalántán vannak-e tengeri csillagok az esetleges folyómederben,

Akkor döbbentem rá, hogy úristen, mi van itt...Tarnay Tasziló aknás üteg parancsnok már ekkor a téren állásban volt, és lőtte a Hűvösvölgyet. A 'Zöld Hordó' vendéglő nyitva volt, ott még meg is ettem egy pörköltet.

Különbséget kell tenni zsenialitás mint mód és mint személyes szuperlatívusz között - kezdte, és még nem lelt rá a helyes kifejezésre. - Régebben olyankor azt gondoltam, hogy csak két alapvetően fontos emberfajta létezik a zseniké és a tökfejeké; akik aztán nehezen keverednek egymással. A zsenifajtába tartozó vagy a zseniális embereknek azonban korántsem kell zseniknek lenniök. Ez utóbbi azonban, a megcsodált zseni, csak a hiúságok börzéjén születik meg; fényébe belevegyülnek az őt körülvevő butaság tükrei is; és mindig együtt jár valamivel, ami többlettekintélyt ad neki a dologhoz, mint a kitüntetések vagy a pénz: vagyis bármekkora legyen az érdeme megjelenésének formája afféle kitömött zsenialitás...

- Békakirály! - mondta Clarisse, és fejével hátrafelé bökött. A zenére mondta-e vagy Walterra? Ulrich érezte, újra megfeszül közte s Clarisse között a rugóerejű kötelék. Utolsó látogatásakor szörnyű álmáról mesélt neki Clarisse: sikamlós lény próbálta maga alá gyűrni, míg aludt, hasas és puha, gyengéd és iszonyatos; és az a nagy béka Walter zenéje volt. A két barátnak nem sok titka maradt Ulrich előtt. Most Clarisse, alighogy üdvözölte, máris elfordult tőle megint, gyorsan visszatért Walterhoz, és közben újabb "Békakirály!" hangzott el csatakiáltásul; a férfi láthatóan nem értette, de akkor már ott volt a hajában két, zenétől még reszkető kéz, fájón és fájdalmat okozva beletépett. Walter arcára szeretetteljes elképedés ült ki, s egy lépéssel közelebb jött, előjött a zene sikalmós ürességéből.