paths, prints

Én Joszéf és Sara L örök szerelemmel egyesülünk a házasság megbonthatatlan egységében, megfogadjuk, hogy mindhalálig szerelemben élünk, és közös megegyezésben afölött, hogy a csillagok igenis ezüstszögek az égen, attól a ténytől teljességgel függetlenül, hogy van-e feneke a Brodnak, van-e hőmérséklete a fenekének (amennyiben egyáltalában létezik), s esetleg és netalántán vannak-e tengeri csillagok az esetleges folyómederben,

mit sem törődve azzal, hogy véletlenségből löttyent-e ki a szőlőlé avagy sem, nagyvonalúan eltekintve attól a ténytől, hogy Joszéf elment labdázni a haverjaival, amikor pedig megígérte Sarának, hogy segít befűzni a cérnát a tűbe, amire azért volt szükség, hogy folttakarót varrjon, és hogy Sara Joszéfnak igérte a folttakarót, nem Joszéf barátjának, mellékesnek nyilvánítva egyes a Trachim szekerével kapcsolatos részleteket, például hogy Chaná vagy Hanna pillantotta meg először a vízben lebegő, különös rakományt, tekintet nélkül arra az egészen egyszerű tényre, hogy Joszéf úgy horkol, mint egy disznó, és hogy Sarával sem kéjmámor az egy ágyban alvás, félretéve azon mindkét félnél egyaránt tapasztalható tendenciákat, miszerint az ellenkező nem bizonyos képviselőin előszeretettel felejtik rajta a szemüket, nem csinálva ügyet abból, hogy Joszéf miért olyan trehány alak, aki ott hányja le a ruhadarabjait, ahol éppen kedve szottyan levetnie magáról, elvárván, hogy Sara összeszedje, kimossa és rendben a helyére tegye őhelyette, vagy hogy miért zsörtölődik annyit Sara minden kis kibaszott apróság miatt, példának okáért azért, hogy milyen irányban gördül le a rolni vécépapír, vagy hogy miért kerül öt perccel később az asztalra a vacsora, mint azt Sara eleve eltervezte, holott legyünk tárgyilagosak, Joszéf az, aki fölteszi a gurigát a rolnira, meg a vacsorát az asztalra, teljességgel függetlenül attól, hogy mely zöldség kellemesebb, a cékla avagy a káposzta, a tökkelütöttség és a krónikus eszementség problematikájáról totálisan eltekintve, minden igyekezettel feledni próbálván annak a rózsabokornak az emlékét is, amely rég elpusztult, mert egy bizonyos valaki elfelejtette öntözni, amikor a felesége Rovnóban járt rokoni látogatáson, tudomásul véve a tényeket, miszerint ilyenek voltunk, ilyenek vagyunk, és minden bizonnyal ilyenek leszünk... hogy a Teremtő tartson meg minket lankadatlan szeretetben és jó egészségben, ámen.